Martonyi községMartonyi község weboldala

Levél az önkormányzatnak

Martonyi történelme

line

Martonyi, Borsod-Abaúj-Zemplén megye Északi határán helyezkedik el, Miskolctól 50 km-re, az Aggteleki Tájvédelmi Körzethez tartozó - 520 méter magas - Szárhegy déli lábánál. Martonyi neve első ízben 1249-ben olvasható egy adásvételi szerződésben, mely szerint a Szalonnához - Zolouna - tartozó Mortun földet az Örs úr nemzetségbeli Cepan és társai 100 márkáért eladták
Thekus sárosi ispánnak, Both és Bács nevű testvéreknek és határát leírták.

A falu 1273-ban Zenthmartonként szerepel egy levélben - amelyikben IV.(Kun) László király visszaadja Tekus fiainak az V.István király által elkobzott birtokot.
Tíz évvel később azonban ismét Mortuny alakban olvasható a neve a Mile község határát leíró jegyzőkönyvben. Írott források tanúsága szerint a község határában lévő klastrom templomát Szűz Mária tiszteletére szentelték, tévedés tehát a helységnév Szent Márton patrocíniumára hivatkozó magyarázata, a jelentése: Martoné. A település leghíresebb építménye igy érthető, hogy a Háromhegyi pálos templom- és kolostorrom. A sűrű erdőkkel körülvett impozáns Martonyi kolostorrom védett történelmi műemlék, jelenleg helyreállítás alatt áll. A főhajó csúcsíves ablakait gótikus bordaindításokig álló falait és a tetőszerkezetet már kijavították. Szentélyének magas csúcsíves ablakai és a nyugati homlokzat nagy rózsaablaka megcsonkulva is csodálatosak. A hozzákapcsolódó rendház falait is feltárták.

A Pálos rend az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend melyet a XIII.szd. közepén a Pilisi és a Jakab-hegyi remeték összegyűjtésével az esztergomi Boldog Özséb alapított.

A kolostort Martonyi nemesek Thekus fiai alapították 1341-előtt. Ebben az évben már jelentős birtokadományban - egy nemesi telekben és kúriában - részesítette a később Háromhegyinek nevezett kolostort Zalonnai Dénesfi János fia, Mátyás. A Boldogságos Szűz tiszteletére gótikus stílusban emelt monostor és templom szentélyének három oltárát János egri segédpüspök szentelte fel, írott források szerint 1411-ben. A törökökkel vívott háborúk idején, 1550 körül vált lakhatatlanná. A XVI. szd. végétől romos állapotban van. A kolostor templomának falai és diadalíve a felújítást / 2001 /követően jó állapotban láthatók. Az építmény a község névtáblájától 4 km-re található, amely csodálatos környezetben közelíthető meg. Kiváló gyalogtúra azoknak akik kedvelik a természetet.

1402 - től a Bebekek kezén találjuk a falut. A család egyik ága Mátyás királytól bányászati jogot nyert a falu határában lévő barnavasérc kitermelésére. Az 1950 - es évekig folyt a környéken a bányászat a diósgyőri vasmű számára. Ezt a bányát az ott talált tokos balta tanúsága szerint - a bronzkorban is fejthették. A török korban hódoltsági terület lett. 1577 - ben a települést hatalmas jégverés pusztította, s ekkor a község lakói annyira elszegényedtek, hogy nem fizettek adót a töröknek, így csak 1641 után hódoltak meg az egri Darat Izpáhia előtt.

A 19.szd. közepén több birtokos - így a Vatay, Ragályi, Csiszár, Széky, Pásztor, Koós, Madarassy, báró Wesselényi, Kalas, Rókusfalvy, Horváth, és Dobozy családok - kezén találjuk.

A két világháború között egy római katolikus és egy református elemi iskolája volt. Szeszgyára is működött a Tagi tanyán.

A falu református temploma 1827-ben épült a korábbi fatemplom helyén. Ez a templom 1811-ben lett a tűz martaléka. Az újjá épült templom fagalériás toronnyal készült melyet 1907-ben alakítottak át a mai formájára. A templom mennyezete sík vakolt berendezéséből csak a copf szószéke eredeti.


Római - görög katolikus templom a különálló harangtornyával együtt 1988-ban épült Horváth János Ybl-díjas építészmérnök tervei alapján, Kiss János szendrői kanonok közbenjárásával. Egyedi, különleges építészeti megoldásával szépen illeszkedik a község panorámájába.