Véradás volt községünkben

Aki vért ad, életet ad. Aki vért ad, kiemelkedik embertársai közül. A véradás tegnap is, ma is és holnap is, egy olyan        szép, humánus, önzetlen és nemes cselekedet, ami a legnagyobb erkölcsi megbecsülést érdemli meg.

2011. április 8-án községünkben immár negyedik alkalommal volt véradás, ez alkalommal 32 fő jelent meg és 21 főtől sikeresen le is vették a vért.

A véradás azon túl, hogy önzetlen adomány a véradó részéről, bizonyítottan előnyére is válik a véradónak. Sokan elmondják, hogy véradás után javul a közérzetük. A véradást követően „hígabbá” válik, gyorsabban áramlik a vér,         ezáltal csökken az infarktus és a trombózis kialakulásának veszélye.
Az alábbi verssel mondunk köszönetet a részvevőknek.

„…ÉS MÉGIS… én láttam a tiszta arcokat,
Az önmagukból adakozókat, sokat,
A jótékonykodást nem csak hangoztatókat,
És nem csak a perselypénzzel ájtatoskodókat.
ÉS MÉGIS… én láttam az élettől megfáradtakat,
A véradáskor sápadtan is fénylő arcokat,
Az adakozástól könnyebbült lelkeket,
A másokra is gondolni tudó jó embereket!
Nem sok van, mi több mint ez a négy deci emberség,
A véradóinktól kapott utolsó reménység.
Így nekik szól e dadogó „költemény”
Nekik mond köszönetet a „közvélemény”.
Őket ünnepeljük most, ha nem is síppal és zenével.
ÁLDJA ISTEN ŐKET MIND A KÉT KEZÉVEL!”

/Nagy Sándor Lászlóné/