Ilyenkor november felé közeledvén, a sírok lakói várnak ránk… Ez az ott lakók ünnepe, s mi földi halandók azon törjük a fejünket, hogy minél díszesebb legyen a hant, s a léleknek így kevesebb jut.
Pedig ez az a nap, amikor szeretteink, barátunk, egy-egy ismerősünk a sírja fölött megállóval gondolatban pár szót vált. Ki az apát, anyát, férjét, testvérét, ki a gyermekét, a szerelmét, vagy egy kedves ismerősét, gyermekkori barátját, gondolatban felidézi. A gyertya fénye előtt elsétálva olvassuk a sírfeliratot, itt nyugszik ő meg ő …, és mi keressük a régi emlékeket, mely összeköt a föld alatt lévővel. Eszünkbe jutnak az együtt töltött idők, a közös élmények, a párbeszédek. A mosolyuk, a terveik, melyeket talán közösen szerettünk volna megvalósítani, de erre a sors nem adott lehetőséget. És megállunk a sírok fölött, elgondolkodva, visszarévedve a régmúlt emlékekre, amikor még azt hittük, hosszú együttlét vár ránk. Bíztunk a szülői támogatásban, a házastársi ígéretben, és azt hittük, nagyszüleink mindig velünk lesznek, s gyermekeink majd minket temetnek el, gyermekkori barátunkkal együtt töltjük a mindennapokat. S most ott állunk a virágokkal díszített sírok fölött, keresve a titkot, milyen a túlvilág. Vannak emberek, akik csak illemből jönnek ide ki, de vannak, akik szívük mélyén érzik, keresnek valakit……,valamit. Olyan jó lenne csak egy percre…., csak egy pillanatra pár szót váltani azzal, akire gondolunk, vagy csak egy ölelés, hogy jól vagyunk….., s gondolunk rá. S talán az is elég lenne, hogy arcuk felderengve megjelenne a sír felett. Talán restelkedve eltörlünk egy-egy kicsordult könnycseppet, vagy gondolatban messze régmúltba régi emlékek közt járunk, s fázósan takargatjuk gyengeségünket. Pedig nincs mit szégyellnünk hisz egyszer majd mi is várni fogjuk szeretteinket és örülünk, majd ha megáll, sírunk fölött valaki s nem kell kérdeznünk vajon ő ki.
Talán nem csak a mi ünnepünk ez. Talán nem csak mi keressük az érzelmek, a lelkek mélységét. Talán az elhunytak éppúgy várnak ránk, mint ahogy nekünk hiányoznak ők. Ilyenkor november felé közeledve, ne hagyjuk magukra az elhunytakat, hiszen őseink, szeretteink ők mindannyian. Ne legyen üres, virágok, gyertyafény nélküli sír. Tegyük széppé az ünnepet, földi és túlvilági lelkek ölelkezzetek!
Martonyi 2010. október vége