Vendégkönyv

Boldog karácsonyt Martonyi! /Részlet a naplóból/ Innen indultam el ebbe a csodaszép világba. Valami hatalmas békesség költözik belém mikor itt vagyok. Átjár a nyugalom ,meg valami csendes biztonság simogat. Itt születtem .Ismerősnek tűnnek a házak az emberek és a táj ,olyan mintha mindig itt csatangoltam volna. A társaságom meg valamiféle furcsa varázslat. Szavai simogatnak, csendes nyugalma teljesen elringat. Úgy érzem ,mintha felemelkednék a református templom tornya fölé, és álmomban kergetném az elfelejtett pillangókat. Ilyenkor újjászületik az ember, s gondolatai ide -oda szaladnak a régmúlt világ és a ma ideje között. Csendesen át a szilváson , a pince mellett ballagunk. Csak a rigók szólnak, riogatják az erdő lakóit. Ő a barátom mellettem jön és mindent mondani szeretne, a fákról a csalitosról a fiatal koráról, az életről. Valami meg melegíti a lelkem. Látom a régi időket a tisztára kapált szőlősorokat és az öregek arcát ahogy megpihenve letörlik arcukról a verítéket. Ő mesél, szavaiból végtelen szeretet, meg nyugalom árad. Egyre feljebb kapaszkodunk, és ahogy nő a fizikai gyötrelem a testemben és fogy el a levegőm, szinte kárpótlásként , kezd kibontakozni a táj. Orrunk előtt a szépen sorolt szőlő, de távolabb tisztán látszik a falu, szülőfalum. A templom tornya, mint valami iránytű mindennek a közepén .Aztán ahol a látóhatár összeér a heggyel feltűnik a tó. Kékes szürke vibrálása beragyogja a völgyet. Leülünk a hegy tetején egy padra és elmélyedünk valami elérhetetlen világ szépségében. Dombok és hegyek körbe ölelik,mintha az ég is óvni szeretné ezt a földet. Ti ki ott éltek legyetek büszkék Isten eme csodálatos világára , a mi szülőföldünkre és vigyázzátok szeretettel,mint eleink tették.