wrote on 2011-09-11
at
00:00
Unokám elvitt apai nagymamája szülő falújába, Martonyiba. Csodálatos élményben volt részünk. Egy rendezett, gondozott magyar faluval ismerkedhettünk meg. A falu határában útmutató várja az érkezőket, mely eligazít a környékbeli kirándulóhelyek, nevezetességek felé. Térkép mutatja az utat; Martonyi nevezetességeiről képeslapok vannak a táblán és ott szerepel a falu története is, mely az 1300-as évekig nyúlik vissza. Az emberek köszönnek egymásnak. Mindenütt virág. A falu középpontjában az első és második világháborúban elesett hősök turulmadaras emlékműve áll. Itt emlékeznek meg a nemzeti ünnepek alkalmával, együttesen, nagy szeretetben, mert közös motiváció a faluban az egymás tisztelete, becsülete, a rend, s kinek köszönhető mindez? A polgármester úrnak!! A legapróbb részletekre is odafigyel. A dombon elhelyezkedő temetőben emlékjel örökíti meg az itt elesett román katonák sírja helyét. A volt zs*** temető hasonló emlékoszlopa, látszik a másik domb oldalán. Ha a polgármesterek ennyire szeretnék falujukat, városukat, mint azt itt tapasztaltam, akkor bízhatnánk vidék fejlődésében. Igen itt megtanultam, hogy a hazaszeretet, a hit, a tisztesség, a munka, a becsület milyen eredményeket képes elérni.